
Márai Sándor lírája
Szerző: bencuska (sziabence)
2025.03.20.
Márai Sándor
- mindhárom műnemben írt, legjelentősebbek lírái
- 1948-ban kibontakozó diktatúra elől elmenekült -> Egyesült Államok
- nem jelentek meg itthon művei, életművéről nem vettek tudomást
- 1956-ban megpróbált hazajönni, de a szovjet csapatok elfoglalták az országot
Halotti beszéd
- idegenbe kivándorolni kényszerültek elhagyatottságát, számkivetettségét, hazátlanságát jeleníti meg
- emigráns sors
- szónoklatra emlékeztető, lírai szöveg
- cím megidézi az első magyar nyelvemléket
- emigráció <-> anyanyelv megőrzése
- nyitány, zárás idézi a nyelvemlék szövegét -> keretes szerkezet
- nem a köznapi értelemben vett halottat, hanem az élő halottá vált emigránsokat búcsúztatja
- témája egy egész kultúra, identitás elvesztése
Szerkezete
- sorra veszi a veszteségeket:
- közös emlékek (pl. Margit-sziget)
- együttes történelmi kifosztottság ("emlékeink szétesnek")
- nem csak sorstársaihoz fordul, hanem képviseletükben is szól
- közép-európai diktatúrák által elüldözött magyarok hányatott sorsa, otthontalansága
- drámai tetőpont: emigránsok és otthon maradottak reménytelen helyzete
- nemzeti tragédia visszafordíthatatlansága
- vendégszövegek -> magyarságtudat őrzése mellett érvelnek
- személyes, egyéni károk
- türelmes, vigaszt nyújtó magatartás -> egyedüli lehetséges út
Mennyből az angyal
- 1956-ban, a magyar forradalom leverése után íródott
- hordoz erős politikai és hazafias üzenetet, tükrözve a korabeli magyar emberek fájdalmát és reménytelenségét
- vers szerkezete és ritmusa lassú, elmélkedő
- vers hangulata azonban szomorkás és melankolikus, ami ellentétben áll a karácsony általában vidám és ünnepélyes hangulatával
- Szimbólumok:
- Angyal: Az angyal a remény és a megváltás szimbóluma, aki a karácsonyi éjszakán érkezik. Azonban a versben az angyal nem hoz megnyugvást vagy boldogságot, hanem inkább a fájdalmat és a szenvedést tükrözi vissza.
- Karácsony: A karácsony a béke és szeretet ünnepe, de Márai versében a karácsony éjszakája a magány és a szomorúság ideje. Ez az ünnep az otthontalanság és a veszteség érzetét erősíti, különösen az emigrációban élő költő számára.
- a vers központi témája a remény és a kétségbeesés -> Az angyal, aki a mennyből érkezik, reményt hozhatna, de a valóságban csak a szenvedést látja
Irodalom TK 12/156