
Balassi Bálint szerelmes versei
Szerző: bencuska (sziabence)
2025.03.20.
Bevezetés: Balassi Bálint (1556-1594) a magyar reneszánsz irodalom kiemelkedő alakja, akinek szerelmi költészete a kor szellemiségét tükrözi vissza. Verseiben a reneszánsz ember ideálja jelenik meg: a szenvedélyes, önmagát kiteljesíteni vágyó egyén, aki nem fél kimondani érzelmeit.
reneszánsz Európában, Magyarországon
Szerelmi lírája
- magyar költészetben ő honosította meg az udvari szerelem eszmerendszerét
- szerelmi lírát az udvarló, gyötrődő szerelem megszólalásmódja jellemzi
- reménytelen esdeklés, szenvedő szerelem lenyomata
- többségüket Losonczy Annának írta -> Anna és Júlia-versek
- kezdetben boldog kapcsolat (emlékét őrzik az Anna-versek); majd civakodások, válás; Anna özvegyülése után megpróbálta visszahódítani (Júlia versek)
- jellegzetes motívumok:
- a szerelmes = szolga, rab
- a férfi-női viszony hűbéres-hűbérúr viszonyhoz hasonlítja
- mitológiai képek (Venus, Cupido)
- virágmetaforák ("szép liliomszál")
- zárlatban gyakori utalás a külső beszédhelyzetre (versek írása)
- a szerelmes = szolga, rab
- kései szerelmes verseinél (Célia-ciklus) eredetibb, komplex képek (összetett metaforák) jelennek meg
Hogy Júliára talála, így köszöné néki...
- Júlia versek legismertebb darabja
- dallamvers (török dal dallamára)
- trubadúr szerelmi költészet jellemzői: bókolás vershelyzete, megszólított nőalak
- Júlia alakja háttérbe szorul, a lírai beszélő érzéseiről szól a vers
- egy epikus történéssort beszél el
- rendkívüli érzelmi intenzitás <-> kompozíció reneszánsz harmóniája
- vershelyzet csak az 1. és 6. versszakban körvonalazódik
- metaforákból építkező vallomás
- versszakokat záró sorok (2,6 kivételével) köszöntésből, megszólításból állnak
- érzelmi intenzitásuk folyamatosan növekszik
- csattanóval zárul: Júlia reakciója a vallomást átminősíti, ironikussá teszi
- költői eszközök: metaforahalmozás, fokozás
- Balassa kódex: első ciklus 39. verse
Júliát hasonlítja a szerelemhez, mely hasonlatosságot a Júlia dicséretén kezd el
- Balassa-kódex: 50. darabja
- 10 Balassi-strófából álló, tökéletes kompozíció
- Júliát elvont lényként, magával a szerelemmel azonosítja
- első három versszak: testi-lelki boldogságot kifejező metaforák, ismétlések, túlzások
- lírai én nő iránti érzelmei ambivalensek: egyszerre öröm és gyötrelem
- negyedik versszaktól az addig statikusan ábrázolt női alak megelevenedik -> ír, sír, nevet, énekel
- nyolcadik versszaktól lírai én figyelme önmagára irányul: Júlia elérhetetlensége miatti szenvedéseit pokoli kínokként ábrázolja
Befejezés: Balassi versei nem csupán szerelmes költemények, de a kor társadalmi, politikai és vallási viszonyait is tükrözik. A költő nem fél szembeszállni a korabeli konvenciókkal, és hangot adni a saját véleményének. Ez teszi műveit igazán aktuálissá és örök érvényűvé.