József Attila kései költészete

Bevezetés: József Attila kései lírája, mely az 1935-ös esztendővel kezdődik és tragikus halálával, 1937-ben véget ér, ekkor versei sötétebbek, tragikusabbak lesznek. A reményteli hangok elhalványulnak, és a kétségbeesés, a magányosság és a halál gondolatai töltik ki a műveket. A költői forma is változik: a korai művekre jellemző klasszikus formák helyett a szabadvers és a prózavers kerül előtérbe. A nyelvhasználat is bonyolultabbá válik, tele metaforákkal és szimbólumokkal.

kilátástalanság állapota -> József Attila is ezt élte át

Késői költészete

• kizárják kommunista pártból, eltávolodik szerelmétől
• szerelem fűzi pszichoanalitikusához
• halálra készülődő költő utolsó állomásait ábrázolják
• sajátos beszédmód: megvilágosodást átélve látja át élete lényegét
• nélkülöz minden kibúvót, remény lehetőségét
• abszurd világot tételez, melyben nincs megváltás, jóvátétel, szeretet vagy szolidarítás

Utolsó vershármasa

• nem adott címet nekik -> utókor adta
• önmegszólító versek, jellemező az E/2
• létösszegzés, időszembesítés-> múlt <-> jelen
  • értékhiány, gyász hangulata
• motívumok: gyermek, halál, szegénység, bűn, anya-gyermek viszony
• eltemetett gyermekkori emlékeket hoz felszínre

Karóval jöttél (1937)

• önmegszólító vers, egykori gyerekhez
• "karóval jöttél, nem virággal" -> születésénél kezdődtek a problémák
  • gyermekkorában keresi élettragédiáinak okát
  • metaforikus képekhez kapcsolja a gyerekkora emlékeit
  • karó <-> virág, rútság <-> szépség
• gyermeki szóhasználat
• hét torony -> nem tud megszökni, változtatni a sorsán
• fájdalmas, elégikus hangvétel

Talán eltűnök hirtelen... (1937, Balatonszárszó)

• tételmondat -> bizonyítás -> következtetés
• el akar tűnni -> halál, hagyaték nélkül
• elpazarolt életlehetőségek -> szembesíti magát velük
• valótlan jövőképet alakított ki - nem tudott élni a lehetőségekkel
• idő- és értékszembesítő ->
  • múlt: fiatalság, lehetőségek <-> jelen: nem tudta megvalósítani
• füst -> csípi a szemét -> könnyek
• sírás, erdő -> szinesztézia, hangutánzó szavak, hangszimbolika -> negatív

Íme, hát megleltem hazámat... (1937, Balatonszárszó)

• létösszegző vers
  • teljes reménytelenség
  • nem mutat belső vitát, esetleges életlehetőségeket, csak halált
  • bizonytalanság - "ha eltemet, ki eltemet"
• haza fogalma -> nemzetközösség helyett sírhelyre vonatkozik
• vashatos ~ önmaga -> értéktelen, senkinek nem kell
• vasgyűrű: leszerelt katonák kapták emlékbe <-> arany karikák
• magányosság, külvilág -> csak bántják, szeretet, befogadás hiánya
• vers összegzése, évszaktoposz -> ősz, tél - elmúlás
• mindig vágyott család és otthon hiányának megállapításával zárja be alkotói pályáját

Befejezés: József Attila utolsó vershármasa a magyar irodalom egyik legmeghatóbb és legtragikusabb alkotása. A költő őszintén és fájdalmasan vall a saját szenvedéseiről és a halálhoz való viszonyáról. Művei ma is aktuálisak, és elgondolkodtatják az olvasót a lét értelméről, a szenvedésről és a halálról.